Ha ma el kellene utaznod Budapestről Bécsbe – melyik utat választanád? A gyorsabbat, ugye? Két és fél óra autóval, esetleg három vonattal. Ez természetes. A modern világ a sebességet imádja.
De mi van akkor, ha a gyorsabb út nem a jobb? Mi van, ha a rövid út néha a leghosszabb, és a hosszú út az igazi rövidítés?
A hetiszakasz kérdése
A Besálách hetiszakasz így kezdődik (Mózes második könyve, 13:17-18):
וַיְהִי בְּשַׁלַּח פַּרְעֹה אֶת הָעָם, וְלֹא נָחָם אֱלֹהִים דֶּרֶךְ אֶרֶץ פְּלִשְׁתִּים כִּי קָרוֹב הוּא, כִּי אָמַר אֱלֹהִים פֶּן יִנָּחֵם הָעָם בִּרְאֹתָם מִלְחָמָה וְשָׁבוּ מִצְרָיְמָה. וַיַּסֵּב אֱלֹהִים אֶת הָעָם דֶּרֶךְ הַמִּדְבָּר יַם סוּף.
„Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem vezette őket a filiszteusok földjének útján, noha az közelebb volt, mert azt mondta Isten: hátha meggondolja magát a nép, ha háborút lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért Isten a pusztai úton vezette a népet, a Sás-tenger felé.”
Egyiptomból Kánaánba – a filiszteusok földjén keresztül – két-három hét. A sivatagon keresztül? Negyven év. Miért választotta Isten a hosszabb utat?
Rási, a nagy középkori kommentátor felteszi a kérdést: de hiszen a sivatagban is volt háború! Az Ámálék elleni háború, amelyről pontosan ennek a hetiszakasznak a végén olvasunk. Akkor mi a különbség?
Európai tanulság
A 20. század tele volt olyan ideológiákkal, amelyek gyors megváltást ígértek. Kommunizmus, fasizmus – mindegyik azt ígérte, hogy néhány év alatt megváltoztatja a világot. Az eredmény: több tízmillió halott és romokban heverő kontinens.
A háború után Nyugat-Európa választott. És a hosszú utat választotta. Lassan építettek fel mindent: intézményről intézményre, szén- és acélközösségből közös piac, közös piacból unió. Ötven év munkája. De működött.
A magyarban van két közmondás: „Lassan járj, tovább érsz” és „Türelem rózsát terem.”
Személyes vonatkozás
És ami igaz a népekre, igaz az egyénre is.
Hányszor kerestünk gyors megoldásokat, és hányszor csalódtunk? Gyors fogyókúra – és utána visszajöttek a kilók. Gyors meggazdagodás – és elvesztettük a pénzünket. Elhamarkodott kapcsolatok – és utána évekig viseltük a sebeket.
A legjobb dolgok az életben lassan épülnek: a szakmai tudás, a barátságok, a gyermeknevelés. Nincs rövidítés.
A hetiszakasz válasza
Most térjünk vissza Rási kérdéséhez. Miért jobb a sivatagi háború, mint a filiszteus háború?
A válasz: a probléma nem a háború volt, hanem a közelség. Ha közel vagy Egyiptomhoz, könnyű visszafordulni. Minden nehézségnél azt mondod: „Minek ez nekem? Visszamegyek.” De ha már mélyen bent vagy a sivatagban, nincs visszaút. Csak előre lehet menni.
De miért pont negyven év? A Midrás Tánchuma megmagyarázza: egy új generációnak kellett születnie – olyanoknak, akik soha nem ismerték a rabszolgaságot.
A Rambam – Maimonidész – a Tévelygők útmutatója című művében hozzáteszi: „Isten azért vezette őket a sivatag fáradságos útján, hogy növelje a jótéteményt, amikor az Ígéret Földjére érnek. Mert az, aki a fáradságból a pihenésbe érkezik, jobban értékeli a pihenést, mint aki mindig pihenésben volt.”
A Pirké Ávot pedig azt tanítja: „לְפוּם צַעֲרָא אַגְרָא” – a fáradozás szerint a jutalom. A bölcsek nem azt mondták, hogy a cél szerint a jutalom, hanem a fáradozás szerint.
A hetiszakasz üzenete
A versben azt olvassuk: „וַיַּסֵּב אֱלֹהִים” – Isten elterelte a népet az egyenes útról.
A „ויסב” gyökere ugyanaz, mint a „סָבִיב” – „körül” – szóé. Néha körbe kell menni ahhoz, hogy megérkezzünk.
Shakespeare a Rómeó és Júliában így fogalmazta meg:
„Wisely and slow. They stumble that run fast.”
Kosztolányi Dezső fordításában: „Lassan: megbotlik az, aki rohan.”
A Tóra ugyanezt mondja. 3300 évvel ezelőtt.
A hosszú út nem büntetés, hanem ajándék. A hosszú úton tanuljuk meg, kik vagyunk valójában. Néha Isten azért terel el minket az egyenes útról, mert tudja: a hosszú út az, ami igazán hazavisz.