Az első alkalommal lényegében csak bibliai szövegeket fogunk megnézni. Arra vagyunk kíváncsiak, milyen veszteségek milyen gyászt okoznak? Hogyan értelmezi a biblikus-prófétikus közösség a veszteségeit, a pusztulást?
Kérdések a tanulás utánra:
1) Honnan tudhatjuk egy pusztulásérzés esetén, hogy valódi gyászt érzünk-e, vagy (hamis) nosztalgiát?
2) Jeremiás Siralmai első négy fejezete mind az alef-bét rendjét követi: az első mondat aleffal, a második béttel, stb kezdődnek. Mi lehet ennek a kötöttségnek az értelme egy gyászima/gyászvers esetén?
3) Nem volt időnk megnézni, de a harmadik fejezetben kifejezetten sokszor hangsúlyozza a szerző Isten jóságát és szeretetét. Pl 3:21-25. (Miközben a fejezet nagy része hosszan ecseteli a szenvedést, ami rá mért.) Hogy fér össze ez a hangsúly a gyásszal?
4) Hogyan értsük a próféták szavait, hogy a nép gonoszsága miatt el fog pusztulni Jeruzsálem? Jóslás, tipp, vagy valami más?
5) A 126. zsoltárban az igeidőkkel nehéz elbánni. Mi vonatkozik a múltra, mi a jövőre, mi a jelenre? (Nem kell hozzá héberül tudni, de azért segít.)
6) A héber אבל ige jelenti a gyászt és azt is, hogy “de/azonban.” Milyen jelentésbeli köze van ennek a kettőnek egymáshoz?